Rózsaszín sziklakváros a hegyek ölén – így jellemzik a Világ hét csodája között számon tartott Petrát. Az ősi jordániai város egykor kereskedők luxusüdülője volt, Mózes itt fakasztott vizet a sziklákból, és a terület még hanyatlása után is olyan elragadó, hogy az UNESCO 1985-ben a világörökség részévé nyilvánította. A sziklákba vájt építmények máig megmaradtak, a szabadon állók azonban időközben pusztító földrengések áldozatai lettek.

Számos mendemonda kering a jordániai település nevéről. A Biblia Edómként (vörös) említi, sémi neve Rakmu (színes), ami az árnyalatok áradó kavalkádjára utal, a görögök Petrának (szikla) nevezték, hiszen a komplett város a környék homokkő monolitjaiba épült. Építészeti és kulturális szempontból is maradandó élményt nyújt a látvány, de kétségtelen, hogy rózsaszín sziklái teszik összetéveszthetetlenné a tájat. Érdekessége, hogy amikor a homokkő felületén kioldódnak az ásványi anyagok, különféle színeket hoznak létre. A vas vörösre, a kén sárgásra, a réz zöldesre, az agyag maszatos fehérre, a magnézium pedig feketére árnyalja a kövezetet, néhol egészen egyedi csíkokat képezve annak felületén.

A régészek szerint a 900 méteres magasságban fekvő szurdokvölgy már a kőkorszakban is lakott volt. Akkoriban a horiták és az edomiták népesítették be, majd i.e. 200 körül nomád kereskedők, a nabateusok telepedtek le itt. Ők az országon áthaladó karavánokat őrizték, és az azokra kirótt adókból óriási vagyonra tettek szert. Dolgos kezükkel és furmányos technikai megoldásaikkal a maguk szolgálatába állították a természet erőit. Lakásaikat a hatalmas sziklák belsejébe vájták, így azok megmenekítették őket a homok és szélviharoktól, valamint a földrengésektől is. A területen átfolyó bővizű patak erejét kihasználva pedig, egy csatorna- és ciszternarendszert hoztak létre, amellyel a település központjába vezették a vizet. Lakókörülményeik így alkalmassá váltak arra, hogy hosszú távra berendezkedjenek a magasan fekvő, nehezen megközelíthető sziklahasadékokban. A nabateusok több istent tiszteltek, de hitük szerint főistenük (Dusára) a sziklából született, így a világ urának tartották a monumentális kövezeteket, azokban látták a jövőt, a menedéket, a maguk és az istenek otthonát is. Szorgos és kreatív munkával díszes épületeket, templomokat, kolostorokat, palotasírokat, királysírokat és szentélyeket faragtak az óriási kőfalakba, az istenségek ámulatba ejtésére. A maguk kedvére pedig a völgy szélén építettek lakóházakat, piacot és urnatemetőt. Jellegzetes az az oszlopos utca, illetve kapu, amely a település közepén haladt keresztül, de a földrengések és szélviharok mára mindebből csupán néhány oszlopmaradványt hagytak maguk után. Petrának fénykorában csaknem 30 ezer lakosa volt.

A nabateusok uralmát 106-ban Traianus törte meg. Neki köszönheti a vidék római színházát, amfiteátrumát, diadalíveit és fürdőit, ám egyúttal azt is, hogy amikor a császár Szíria provinciájává tette a területet, annak korábbi tekintélye megkopott, kereskedelmi hálózata pedig visszafejlődött. A Biblia szerint Mózes is járt erre, miközben Kánaán földjét kereste, s ez volt az a híres vidék, ahol vizet fakasztott a sziklákból a megfáradt, szomjas zarándokoknak. A terület azóta a Mózes-völgy (Vádi Músza) nevet viseli.

Itt temették el Mózes testvérét, Áront is, így a dombot, amelyen a sírja áll, Áron-hegyének (Dzsebel Hárún) keresztelték. A 4. és 5. században földrengések sújtották a területet, az iszlám terjedésével pedig a 7. században az arabok lerombolták a város jelentős épületeit és elkergették a lakóit. Jó ideig csak a beduin pásztorok költöztek be a sziklalakásokba. A rózsaszín város a 12. századtól a keresztesek utolsó látogatásától kezdve nem hallatott magáról. Ám 1812-ben J.L. Bruckhardt svájci orientalista muzulmánnak adva ki magát, álnéven és álruhában belopakodott Petrába. Útibeszámolói később rabul ejtették az európaiakat, akik az elmúlt évszázadban tömegesen lettek kíváncsiak a sziklavárosra. Ekkor a jordán kormány hirtelen kilakoltatta a beduinokat a hasadékokból, mert úgy találták, hogy jelenlétük rossz fényt vet az egyre élénkülő turizmusra. A pásztorok azonban nem értékelték a számukra épített modern lakásokat, s többségük - a törvény tiltása ellenére - visszalopakodott a puritán otthonokba.

A sziklavárost csak a vörös, narancs, rózsaszín és kék árnyalatú sziklákkal övezett Siq szurdokon át lehet megközelíteni. Ez 1,2 km hosszú és néhol 80-100 méter magas, helyzetből adódóan a Petrát Mezopotámia, Egyiptom, Perzsia és a görög-római művészet hatásai érték, ebből ötvözve alakult ki a helyi nabateus stílus. Az impozáns, gyakran többemeletes homlokzatokat felülről lefelé haladva vésték ki a sziklából.

Az építők elsősorban a fejlett halotti kultusznak engedelmeskedtek, hiszen legszebb alkotásaik a temetkezési és vallási szertartások helyszínei voltak. Petra bővelkedik sírkamrákban: a sziklaoldalba vésett királyi urnasírbolttól a kisemberek számára vésett nyughelyeken át a temetőaknákig, ahová a bűnözőket lökték be, élve. Még a hellenisztikus motívumokkal faragott lélegzetelállító sziklatemplom (Al-Khaznah) is Kincstár néven vált ismertté, holott annak idején azt is inkább temetkezési helyként használták. Ez a különleges, 40 méter magas, 25 méter széles építmény kétszintes, oszlopos, rózsaszín homlokzatáról ismert. Falait a holtak lelkét őrző nabateus istenek, a halhatatlanság szimbólumaként tisztelt medúzák, illetve sasok szobrai díszítik.

A Kincstárhoz hasonlatos Kolostor (ed-Dejr) fenséges megjelenését 47 x 40 méteres, színes csíkos homlokzata adja, amelynek kupoláján kis dísztorony magasodik. Odabent egyetlen négyszögletes, dísztelen helyiség áll, amely a kutatók szerint valamikor II. Rabbel nabateus király sírja lehetett. Az asszír építészetnek állít emléket a Homlokzatok Utcája, amelyben több mint 40 sír sorakozik egymás mellett és felett. A nehezen megközelíthető Magas Áldozati Oltároktól csodálatos panoráma nyílik a környező tájra. Impozáns méretekkel büszkélkedhet a néhai Színház is, amelynek nézőterén a nabateusok idejében 3000 ember fért el, de Traianus uralkodása alatt a rómaiak ezt 8000 fős lelátóvá bővítették. Később egy földrengésben súlyosan megrongálódott. Az egykori város szívétől nem messze található a Temenosz-szentély, valamint a Triklinium, amely csupán egy szent ünnepek megrendezésére alkalmas szoba, benne három lócával.

Ha a sziklaváros látnivalóinak bejárására készülünk, csaknem 12 kilométeres úttal számoljunk. Egy nap alatt gyalogszerrel lehetetlen bebarangolni a területet, hiszen sok-sok emelkedő, lépcsősor és sziklahasadék akadályozza a közlekedést. Legyünk nagyvonalúak, és gyaloglás helyett tevén, lovon, vagy szamáron tegyük meg a táv egy-egy részét, mindez amúgy is csak fokozza az élmény különlegességét.

A mozirajongók jól ismerhetik ezt a vidéket, hiszen az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmben megannyi hajsza zajlik keresztül-kasul Petra romjain, de az operarajongók is hazavihetik a rózsaszín „díszletet”, hiszen Luciano Pavarotti emlékére nemrég jelent meg egy dvd, amely egy Petrában megrendezett koncertjének felvételét mutatja be.

A beduinok legendája szerint Isten egyszer összehívta a világ piktorait, hogy fessék ki a teljes kontinenst. Amikor azok végeztek a munkával, és elégedetten szemlélték a látványt, Istennek feltűnt, hogy Jordánia fehéren maradt. A festők egymásra mutogattak, mert mind azt hitte, hogy a másik feladata volt annak kiszínezése. Isten mérgében mindannyijukat odavezényelte, ezért lett az ország, s benne különösen Petra olyan színpompás, amilyennek ma is látható.