Ősi, izgalmas tájak, Kasztília, Baszkföld és Galícia tartomány kulturális értékei, lenyűgözően szép természeti kincsek. Egyedi útra számíthatunk, ha végigjárjuk w nyolcszáz kilométeres Szent Jakab zarándokutat, a Caminót. Úgy tartják, ez a spirituális ösvény a Tejút alatt húzódik, azon vonalak mentén, amelyek a csillagrendszerek energiáját tükrözik vissza…

Az emberiség mindig is tisztában volt vele, hogy bizonyos helyek olyan spirituális erővel rendelkeznek, amely magával ragadja az odalátogatókat, megtisztítja a tudatukat, s a „hely szellemének” köszönhetően egy magasztosabb világ közvetlen irányítása alá helyezi őket. Felismerték azt is, hogy az Istenhez vezető legbiztosabb út az ilyen energia-forrásokat érintő zarándoklat, melynek során a külső körülmények és a belső változások hatására megérinthetik, szóra bírhatják a Teremtőt, személyes üdvözülést nyerhetnek. Vajon mi késztet egy embert arra, hogy nekivágjon egy közel nyolcszáz kilométeres, embert próbáló túrának?

Erről mesél Baán Csaba, aki harminc napig gyalogolva járta végig az utat.

– Érdekes volt az indíttatás. Korábban nem hallottam a Caminóról, sőt, utazni sem akartam. Reikis társaim egyike felolvasott egyszer egy részletet Shirley MacLaine Camino című könyvéből. Amikor ahhoz a részhez ért, ahol a szerző Finisterreről tett említést, hirtelen furcsa állapotba kerültem. Ha orvosnak mondtam volna el az élményt, biztosan betegnek tartott volna… Láttam magam előtt a tengert, béke volt a szívemben, a lelkemben, és tudtam, hogy több száz évet repültem vissza az időben… Igen, itt a felfedezett világ vége. Itt ülök a tenger homokjában, de vajon a nagy vízen túl is vannak-e élő emberek? Ez járt a fejemben…

„A világban gonoszság és zűrzavar uralkodik, mert az emberek elfelejtették, hogy minden egyetlen forrásból áramlott ki. Térj vissza ehhez a forráshoz, és hagyj el minden önző gondolatot, kicsinyes vágyat és haragot! Akiket semmi sem kerít hatalmába, azok mindent birtokolnak.”- mondta egy belső hang. „Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcsek szavát, és fogadj magadba mindent, ami jó. Erre alapozva tárd ki belső kapudat az Igazság előtt. Ne hagyd figyelmen kívül az éppen előtted lévő igazságot. Tanulj szent könyvekből és bölcs emberektől is. Tekints mindent -– még a hegyeket, folyókat, növényeket és fákat is - a tanítódnak.” - ezeket a gondolatokat hallottam belül… Lehet, hogy jártam már ott? Talán valamelyik előző életemben? Elővettem egy térképet, és megkerestem rajta Finisterre-t. Tudtam, oda kell mennem, indulnom kell, hívott az út, az ismeretlen. Ez volt a kezdete egy olyan kalandnak, amely egy egész életre szól.

Az El Camino, vagyis „Az Út” Spanyolország északi részén halad át, Saint Jean Pied de Porttól Santiago de Composteláig. Az ösvény mentén nyomon lehet követni az ereklyék kultúráját, a természet, az ősi művészet és építészet remekeit. A néhol misztikus ködbe burkolózó galíciai táj folyói és fái a régmúlt kelta hagyomány istenségeit, mondáit, manóit és tündéreit idézik. Mindez azonban túlmutat a célállomáson, elnyúlik egészen Finisterreig, ami spanyolul „világ végét” jelent, ahol a Nap az Atlanti-óceán végtelenjében tér nyugovóra.
- Induláskor minden ember kap egy útlevelet, majd minden állomáson egy pecsétet. Mennyi fantasztikus dolog! Tanítások végig az ég alatt, de még a szálláson is. Nekem egy rajzasztal, és egy számítógép mellől kellett felállnom – meséli Csaba. – Az első héten mindenem fájt. A sok gyaloglástól véres lett a sarkam, vízhólyagok lepték el, folyton nyafogtam.

Sokszor alig vártam már, hogy a zarándokszállásra érjek. Ezekben a házakban ágy és meleg víz várt, ahol a fáradt vándor megpihenhetett. Az egyik ilyen szálláson ült egy hölgy, aki korábban lebénult, és két rákos daganatot is kioperáltak a testéből. Most, hogy gyógyultnak mondták az orvosok, a Teremtőnek mondott köszönetképpen végigjárta ezt az utat. Így hálálta meg az ég jóságát, hogy még élhet. Ahogy őt hallgattam nagyon szégyelltem magam a kis vízhólyagjaim miatt. Micsoda lecke ez! Egy idő után már nem fájt semmi, magam voltam magamban magammal, a világ megszűnt létezni. A lelkemben történt változásokat nehéz szavakba önteni, a megoldást mindenkinek önmagában kell megtalálnia. Az utazások nemcsak a kikövezett úton, hanem ezzel párhuzamosan, lelkünk rejtett ösvényén is haladnak, segítenek meglelni kérdéseinkre a válaszokat. A könyv, amit az útról írtam, azért született, hogy másokat is arra bíztasson, lépjenek ki a hétköznapok taposómalmából, és egy egyszerű felszereléssel, valamint egy kis lelkierővel, induljanak el erre az egész életre szóló utazásra!

Sokan kérdezik tőlem, hogy mikor megyek újra? Csak akkor, ha hív az út, de akkor indulok!