A nők. Megfigyelted, milyen óvatos-bizonytalan hangsúllyal ejtik ki a férfiak ezt a szót? Mintha egy tökéletesen le nem igázott, örökké lázadásra hajlamos, meghódított, de meg nem tört, rebellis néptörzsről beszélnének.” Valóban, ahogy Márai mondja, a nő nem vérszegény árnya az erősebb nemnek, hanem alfája és ómegája a mindenségnek. Az élet otthona, az egó féke, a feltétel nélküli szeretet bölcsője. Minden (élet)korban új problémákkal szembesül, de igyekszik megfelelő tartással kezelni azokat. Többek között az ezotéria segítségével.

Öngyógyítás

Soha nem volt még ennyi függetlenségében is teljes nő, de ennyi párkapcsolatban élő megalkuvó hölgy sem. Mindenki menekül. Maga, a párja, a munkája, a körülményei, az elszalasztott álmai vagy a beteljesületlennek hitt lehetőségei elől. Az elmúlt évtizedben óriási piaca lett az ezoterikus tudományoknak, a boldogságkeresés útjait fürkésző irodalomnak. A könyvkiadásban külön ágazat lett a nősegítő irodalom.

Sokáig gúnyolódtunk az amerikaiakon, akiknek a fodrászuk, orvosuk és kozmetikusuk mellett kivétel nélkül pszichológusuk is volt. Ma is értetlenül állunk egyes reklámok hallatán, mert nálunk senkinek sincs privát gyógyszerésze, aki segítene a tanácstalanságán. Egyre többünknek van viszont asztrológusa, jósa, mágusa, terapeutája, kineziológusa vagy jógaoktatója, akihez lelki mélypontjai idején fordul, vagy akit életvitelszerűen látogat, akkor is ha éppen csak a mindennapi megerősítésre, bizonyosságra számít.

A mennyei nő

A modern nő nem alkuszik. Anyának, feleségnek, szeretőnek, lánynak lenni számára nem elég. A 21. századi teljességben a felzárkózott „gyengébb nem” már amazon, démon, angyal, tündér, sőt, istennő akar lenni. Nők iskolájába, angyalképzőbe, tündérakadémiára és istennő tanfolyamokra jár, mintha valaha is ez lett volna a harmonikus létezés záloga. A tananyag mindenhol azzal kezdődik, hogy bízz magadban, szeresd magad, elégedj meg a sorsoddal, és örülj különbözőségednek. Ehhez képest a magazin idolok betegeiként gyógymódok ezreit próbáljuk ki, majd eltelve a kudarcokkal bezárkózunk és önmagunkat kezdjük alakítani. A változás ott kap teret, amikor megértjük, hogy a gyógyszer bennünk van. A legtöbb ezoterikus terápia a szervezet öngyógyító képességére támaszkodik. Csak az kapaszkodik ki testi-lelki lemerültségéből, aki önmaga is energiát fektet a változásba, hisz benne, tesz érte, és időt ad magának a megújulásra.

Szerep(té)vesztés

Elsősorban két nőtípus hadakozik a sorsával. A háziasszonyok, akik az otthonteremtés és gyereknevelés oltárán feladták nőiségüket, a főzőműsorok hű reprodukcióit prezentálják a konyhában, de elvéreznek a hódító szerepben.

A másik véglet a közéletben vezető személyiség. Törékeny, érzékeny, finom lelkű lány vagy hölgy, aki napközben a határozottság páncéljában feszít, és hazaérve gyakran magán felejti a „munkaruhát”. Otthon is férfi marad a lelke, s akaratlan dominanciával teszi férfiatlanná a párját, szellemi, lelki, anyagi erőfölényével terméketlenné a kapcsolatát. Ha hagyja felborulni az isteni rendet, amiben ő csak passzív befogadó.

A pszichés gyermektelenség kortünet, ezredfordulós boldogtalanságforrás. Mint ahogy az önkéntesség álruhájában járó szingliség is csak kényszervállalkozás. Senki nem akar látszólagos szabadságban és függetlenségben, de végül is a vágyak, lehetőségek és az idő rabságában élni. Azért van ma annyi szingli, mert a modern nő nem alkuszik. Sem a férfival, sem a vágyaival. Nagyot álmodik, és nagyon ragaszkodik. Az álmaihoz mindenképp.